A három éve készülő munka szubjektív elemeket is tartalmazó felvezetése foglalkozik az úgynevezett nyugati zene gyökereivel (ideértve az ókori, bizánci, középkori forrásokat), majd a régizene elemző definiálása (sajátos kompozíciós technikák, előadási stílus, hangszerek, zeneszerzői életfelfogás és művészetfilozófiai háttér) után sort kerítenünk az előadási sajátosságokra, hangszerekre, énekesekre. Kiemelt szerepet kap vertikális tagozódásként a gyűjteményben lévő, mintegy 2000 nagyléptékű régizenei mű kronologikus sorrendben történő listázása (idővonal). Ez rávilágítana arra, hogy a gyűjteményünkben szinte nincsenek időbeli hézagok, míg a közgyűjtemények évtizedes historikus vákuumokkal küzdenek, sőt a színpadi és hangversenytermi repertoárban csupán az opera terén 70(!) éves „hézagokat” találunk. Mivel a régizene egészét taglaljuk, így felkaroltuk a középkor (például liturgikus zenedrámák), az Ars Nova, az Ars Subtilitor és a reneszánsz ügyét is, és különös hangsúlyt fektettünk a magyar szerzőkre. A kronológiai kezdet így a nyugati stílusú zene kezdete, míg a végpontot a forradalmi romantika megjelenésétől datálódó operai oeuvre (tehát a mai kommersz repertoár 90%-a) elé tűztük ki, illetve hangszeres téren a munka a modern szimfonikus zenekar létrejöttével és a régizenei előadásmód eltűnésével zárul. Mivel a mű terjedelmesen foglalkozik minden kontinens és minden európai régió régizenéjével, bizonyos úgynevezett konzervatív romantikus szerzők életműve révén a határpont egészen a XIX. század első harmadáig tolódhat, figyelembe véve egyes szerzők sajátos kompozíciós attitűdjét és bizonyos régióknak a fősodortól való elmaradását. A munka részletesen foglalkozik a szövegkönyvírókkal, hiszen köztük olyan kiváló drámaírók találhatók, mint Shakespeare, Milton, Calderon, Racine, Moliere, La Fontaine, Corneille vagy Goldoni. A régizene sajátosságainak taglalásakor a szerzők nem tudnak elsiklani a sajátos énekkultúra néhány jellegzetessége (kasztráltak) vagy a rendkívül látványos színpadkép (kosztümök, díszletek, „deus ex machina”) elemzése felett sem. Különös hangsúlyt kap a magyar, a kelet- és észak-európai, pireneusi-félszigeti, észak- és dél-amerikai, ázsiai és ausztrál zene nyugati típusú régizenei emlékeinek taglalása is. A műhöz csatlakozik majdan egy térkép, melyen a digitális változatban a művek előadási helyének (operacentrumok) rendelkezésünkre álló repertoár mintája egy kattintással elérhető. Ezen felvezető fejezeteket bőséges képanyaggal, videóbetétekkel, kottapéldákkal kívánjuk illusztrálni ott. A középkori zene kezdeteitől az anonim művek korából a szerzőkhöz kapcsolható művek birodalmába lépünk. A vállalkozás fő törekvése tehát, az hogy a fent vázolt repertoárt életrajzokon keresztül mutassa be. A digitális formában tehát a több mint 10.000 órányi zene anyagból szerzőnként átlagban mintákon keresztül fél-egy órát prezentálunk mp3 formátumban. A szöveg tervezetten hiperlinkes jellegű lesz, a szövegbe ágyazott zenei minták is egy kattintással elérhetőek. A papíralapú jegyzet, pedig az életrajzi információk révén önmagában is nélkülözhetetlen segédanyag, hiszen magyarra még le nem fordított, alapvető, elsőszámúan választandó referenciamunkákon (Bukofzer: History of Barock music, Oxford History of Music, Grove’s Dictionary of Music, Opera Grove’s) és magyarul szintén nem elérhető hiánypótló életrajzi forrásmunkákon alapszik. Természetesen a magyarul elérhető külföldi szakirodalom (Palisca, Gülke, Brown, Kolneder művei) ismeretanyaga is beépül a források megjelölésével. A források megjelölése a zenék estében, mind digitális, mind írott formában elérhetők lesznek. Az életrajzok két részből állnak, és átlagban két oldalt tesznek ki. Első felük objektív prezentációja a forrásokból leszűrhető adatoknak (természetesen az óhatatlan hibákat felülbírálva és korrigálva), míg második része az oeuvre értékelése, melyben több szubjektivitást engedtünk meg magunknak, illetve adaptáltuk érvrendszerünket, hogy minden kijelentés zenével, illetve kottapéldával alátámasztható legyen. A 2006 óta folyó munka terjedelme az évek során, terveink szerint egészen a befejezéséig a gyűjtemény bővülésével összhangban nő, így várhatóan mintegy 650-700 életrajzot, több mint egy tucat felvezető elemzést és szerzőnként átlag 5 zenei mintát fog tartalmazni.

Tanulószoba